A kommunikáció fejlődésével a továbbítandó információ nemcsak hang, hanem szöveg, adat, kép és videó is. A digitális kommunikáció és a számítástechnika fejlődésével párosulva az 1970-es és 1980-as években T1 (DS1)/E1 vivőrendszerek (1,544/2,048 Mbps), X.25 frame relay, ISDN (Integrated Services Digital Network) és FDDI (optikai szál) elosztott adatfelület) és egyéb hálózati technológiák. Az információs társadalom megjelenésével az emberek abban reménykednek, hogy a modern információátviteli hálózatok gyorsan, gazdaságosan és hatékonyan képesek különféle áramköröket és szolgáltatásokat nyújtani. A fent említett hálózati technológiák azonban szolgáltatásaik monotonitása, a bővítés bonyolultsága és a sávszélesség korlátozottsága miatt csak az eredetiben A kereten belüli módosítások, fejlesztések már nem segítenek.SDHebben a háttérben fejlesztették ki. A különféle szélessávú optikai szálas hozzáférési hálózati technológiák közül az SDH technológiát alkalmazó hozzáférési hálózati rendszer a legelterjedtebb.Az SDH megszületése megoldja azt a problémát, hogy a bejövő média sávszélesség-korlátozása miatt nem tud lépést tartani a gerinchálózat és a felhasználói szolgáltatási igények fejlődésével, valamint a felhasználó és a maghálózat közötti hozzáférési „szűk keresztmetszet” problémája. , és ezzel egyidejűleg nagymértékben megnövelte a sávszélességet az átviteli hálózaton. Kihasználtsági arány. Az SDH technológia 1990-es évekbeli bevezetése óta kiforrott és szabványos technológia. Széles körben használják a gerinchálózatokban, és az ára egyre alacsonyabb. Az SDH technológia alkalmazása a hozzáférési hálózatban csökkentheti a nagy sávszélességet a törzshálózatban. A hozzáférési hálózatok előnyeit és műszaki előnyeit teljes mértékben kihasználva az SDH szinkron multiplexelés, a szabványos optikai interfészek, a nagy teljesítményű hálózatkezelési képességek, a rugalmas hálózati topológia és a nagy megbízhatóság előnyei, valamint hosszú távú előnyökkel jár az építés és a kivitelezés során. hozzáférési hálózatok fejlesztése .